2014. május 28., szerda

Prológus

   Sziasztok Drága Látogatóim!


 Nem akartam sokáig húzni az időit a rövidke prológus publikálásával, mert szerettem volna, ha minél előbb kaptok egy kisebb dózist a történetből, hogy megízleljétek. Csupán talán annyit kellene tudnotok erről, hogy én E/3. személyben írom a regényeimet, s ez talán néhányotoknak egy picit furcsa lehet, ugyanis én zömében E/1- személyben írva látom az itteni irományokat, ám hozzám közelebb áll ez a forma és remélem senkinek nem okoz problémát! :)
  További közlemény: A szereplők menüpontját a mai nap folyamán még feltöltöm!
  Jó olvasást; Fabyen Cook

Prológus

 Különböző fantáziátlan „művészektől” származó, általában szénnel vagy szikével rajzolt alakzatok tarkították az alig pár négyzetcentiméteres cella falait. Csak kevéske fény szűrődött be az aprócska ablaknak titulált lyukon keresztül.
 Az ír férfi az emeletes ágy tetején feküdt, egyik karjával a tarkója alatt támasztotta a fejét, másikban egy rozsdás bicskát szorongatott. Olyan erővel markolta a nyelét, mintha attól félne, hogy valaki bejön és erőszakkal elveszi tőle szeretett szerszámát, ami annyiszor segítségére volt a kemény időkben.
 Narancssárga börtönviselete bűzlött saját testnedveitől, egykor aranyló szőke fürtjei pedig összetapadtak, mintha egy szegényes madárfészek ülne a fején. A gondolatok tömkelege kibogozhatatlan hálót szőtt a fejében, szinte beleőrült a tehetetlenségbe, a bosszúvágy pedig olyan szinten hatalmába kerítette, mint egy narkós embert a kábítószer mámorító hatása.
 Messziről hallotta az őrök fenyítőeszközének dobhártyaszaggató hangját, amint az öntöttacél ajtóra mérik az ütéseket. Bumm, bumm, bumm. Visszhangzott a fejében minden egyes nap, mint egy rongyosra hallgatott nóta dallama, amit nem tud kiverni a fejéből az ember. Bármennyire is szeretné, mintha beleitta volna magát az elméjébe, akár egy karakteres arc vagy egy rossz emlék.
 Vadállatokéval versengő hallásának köszönhetően érzékelte a fekete bőrbakancsok dobogását a folyosó betonján, amint tulajdonosai komótos léptekkel haladnak el a cellák előtt. A férfi felült kemény matracos ágyán, egyetlen mozdulattal összecsukta a bicskát. A hüvelykujját ismét megsebezte a penge élével. Vér serkent fel a vágásból, amit egy berögzült szokásnak köszönhetően lenyalt.
 A vörös folyadék sós íze a tenger vízére emlékeztette, amelyet gyakran érezhetett
napsütötte bőrén, hiszen egyik régóta dédelgetett álmát megvalósítva, a világ majdnem összes pontjára eljuthatott. Megkóstolhatta a különböző népek konyhájának különös ételeit, találkozhatott egzotikus szépségekkel és furcsa szokásokkal. Abban az időben teljesen másképpen tekintettek rá az emberek, elismerték őt, hacsak nem egyenesen felnéztek rá. Tisztelték. És most? Egy emberi roncs. A világ söpredékei között tengeti a napjait, s élete egyik percről a másikra értelmét vesztette. 
 Leugrott a fekvőhelyeként szolgáló priccsről, amit annyiszor a pokolba kívánt már az álmatlan éjszakáin, amelyeket az alatta fekvő, néger cellatársának fulladozó horkolása csak még elviselhetetlenebbé tett.
 Ekkor hirtelen felbőszült ordítások, elhaló siránkozások szűrődtek be a folyosóról. A jól ismert kattanásoktól, ahogy a cellaajtókat nyitják és zárják, majd az őrök parancsoló basszusától zengett a börtön.
 Heath fülének oly kellemes zajok voltak ezek. A pánik és a félelem lágy, illúziót keltő hangjai. A kiérdemelt szabadságának édes mámora kerítette körbe.
 Szinte számított a rátörő termetes őrre, akinek izgágasága kicsinyes örömmel töltötte el a rabot. Félt. Félt a veszedelemtől, ami a mocskos pokolba taszítja ezt a kócerájt. A magas frekvenciájú riasztó is régen harsogta már a pusztulás zenéjét. Egyedül csak Heath Davin nem aggódott. Egyedül csak ő mosolygott.
 Készségesen kulcsolta össze a háta mögött a kezét, s várta meg a bilincs kattanását. Jól sejtette, hogy csak a magafajta veszélyes bűnözőket „hatástalanítják” még ilyen helyzetben is. A „Szikla” becenevet viselő smasszer a társához ment és figyelmeztette, hogy a tűz egy bizonyos Roy Preston cellájából terjed.
 A fegyenc kihasználva az adódó helyzetet, kirántotta a kezeit az erős szorítástól és gyomron rúgta a fegyőrt, aztán felemelte az ágya melletti hokedlit és a másik, lőni készülő dromedár homlokát vette célba. Se perc alatt mindkét robosztus kábán feküdt.
 A tűz kegyetlenül terjedt és égetett porig mindent, ami az útjába került. Lassan öl, de hatásosan. Az áldozat kínok között vonaglik, s a halálához közeledve Istenhez fohászkodik.
 Mit Istenhez? Az Ördög előtt térdelve kellene csókolnod a lábait!
 A férfi hátrabilincselt kezekkel, botladozva indult le a lépcsőn. Az egyik cellánál megpillantotta a talpig feketébe öltözött alakot, akinek arcát bár eltakarta a gomolygó füst, még így is maga előtt látta a koponyaszerű arcfestést.
 - Lee! A többiek kijutottak már? – ordította bicegve a lépcsőn.
 A szólított ajka széles vigyorra húzódott és a barátjához sietett.
 - Azonnal kirohantak! Engem küldtek fel érted! – hadarta túlkiabálva a riasztót és a palák ropogását a közeli könyvtárból.
 Sikerült megelőzniük a rohamosan terjedő tüzet, amelyet ők maguk uszítottak a börtönre. Az udvaron halott gyilkosok, tolvajok és őrök feküdtek. A szintén feketébe öltözött, sötét és fehér festékkel kisminkelt arcú csapat már ott várta őket a dzsipekkel.
 A kiszabadított Heath arcára diadalittas vigyor ült ki.

5 megjegyzés:

  1. Szia!
    Először is ismét szeretném megköszönni a kedves szavaidat, amiket a chatemben hagytál. Ezek egyrészt irtózatosan jól estek, másrészt elvezettek ide a blogodra.
    Csodálkozom, hogy még nem halmoztak el hozzászólásokkal és feliratkozókkal. A blog design-ja lenyűgöző, a fejléc nekem nagyon tetszik, egyszerű, mégis gyönyörű, és nagyon ötletes. Az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, az az, hogy az oldalmodulok kissé túl szélesek, és nagyon közel vannak a blogod fő szövegéhez. Jobban mutatna szerintem, ha egy keskeny sávnyi helyet hagynál a kettő között, de ez már abszolút csak egyéni, csendben megbújó véleményem szerény és bátortalan suttogása volt.
    Az alapötleted egyedi és nekem nagyon bejön. Ritkán keresztezik a krimit ily módon a démonológiával és ezzel nagyon felkeltetted az érdeklődésem. Lévén, hogy egyszerre dolgozom egy fantasy és egy krimi történeten, nagyon megfogtál! A fogalmazásod nagyon szép, tetszik a stílusod. Helyesírási hibát, központozási bakit nem találtam, egyszerűen jó ahogy van. Halk megjegyzésként annyit fűznék hozzá, mint szőrszálhasogató házisárkány, hogy a képet én személy szerint jobb szeretem a bejegyzés elején látni, nem a közepén, hogy ne szakítsa meg a cselekményt, ne rondítson bele a szöveg egységébe.
    Egyébként én jobb szeretek E/1ben írni, de időnként leülök a géphez, és egy novella első szavai indulnak meg bennem E/3ban, és akkor nincs mit tenni, azt meg kell írni.:D Olvasni egyébként régebben csak E/1et tudtam, de mára már megbékéltem a harmadik személlyel is, így vígan olvasom az írásodat, és nagyon várom az első részt!
    Említetted az elején, hogy hozod a karakteres oldalt; ha meg is csináltad, ügyelj, hogy külön modult is csinálj az oldalaknak, különben nem látszik az oldalon.
    Sok sikert a bloghoz,
    Puszi, Fruzsii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kedves Fruzsii!
      Először is köszönöm szépen a kedves szavakat, a kinézettel és a történettel kapcsolatban is! Nagyon jól estek és ösztönzően hatottak rám!
      Tulajdonképpen minden megállapításoddal egyetértek és megpróbálom kijavítani a becsúszott hibáimat.
      Egyébként egy kicsit féltem hogyan fognak az olvasók reagálni erre a kis újdonságra nemcsak műfaj terén, de az E/3. személyű írás terén is.
      UI: Köszönöm, hogy figyelmeztettél az oldal létrehozásakor, mert először nem értettem miért nem akar megjelenni. Ebben mutatkozik meg a több éves kihagyás! :)
      Még egyszer köszönöm szépen a kedves szavakat!
      Puszi, Fabyen

      Törlés
  2. Drága Fabyen!

    Először is, a fejléc valami elképesztő, csodálatos és rögtön felkelti az ember érdeklődését az irományod iránt. Engem is a fejléc fogott meg először.
    Nekem nagyon tetszik, hogy harmadik személyben írsz, szerintem sokkal kifinomultabb és tisztább, mint az első személy. A történetből még nem tudtam meg sokat, egy hatalmas kérdőjel az egész, de engem ez a kezdetleges homályosság mégis elbűvölt. Egyetlen kivetni valóm van, hogy vannak szavak, amik nem illenek bele a történet hangulatába.
    Például: "mint egy narkós embert a kábítószer mámorító hatása."
    A "narkós" szót cserélném ki a helyedben!
    Nagyon várom az első fejezetet és, hogy mit fogsz kihozni a történetből!

    Ölel,
    Dorothy L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kedves Dorothy!
      Nagyon köszönöm a dicséretet! Örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésed a fejléc!Én is pont ezért szeretek harmadik személyben írni, mert például egyszerre több cselekményszálon futhat a történet és talán jobban ki tudom fejteni a különböző dolgokat, hogy érthetőbbek legyenek és ez főleg ennél a különleges témánál fontos. Igen, a prológussal semmi "poént" nem szerettem volna idő előtt lelőni, de az első fejezetből remélem sokkal világosabb lesz minden!
      Lehet igazad van és így végiggondolva ez a mondat tényleg nem biztos, hogy ide illet, de valójában az első részét a prológusnak már jóval előbb megírtam, csak kicsit átfogalmaztam, talán azért lehetnek oda nem illő szavak! :)
      Puszi, Fabyen

      Törlés
  3. Drága Fabyen!
    Annyira kár, hogy csak most bukkantam rá erre a blogra, mert olyan kevés igényes írást lehet itt találni, ami tényleg leköt. Hát, ez megtette. A történet hihetetlenül egyedi, és az külön pluszpont, hogy nagyon szépen is van megfogalmazva a rövid összefoglaló, mintha egy igazi könyv fülszövege lenne. Tetszik, ahogy fogalmazol, gördülékenyen vittek előre a betűk, nem untam.
    Nem tudom, látod-e ezt, hiszen ezt is régen tetted már ki. De ha igen, arra buzdítanálak (és talán kérnélek is), hogy folytasd, mert felkeltetted az érdeklődésem, és ez a blog még nagy népszerűségre tehet szert. Komolyan.
    Ölel, Flo

    VálaszTörlés